Guppi

Voltunk a POSZT-on - dupla előadás (18 és 21 órától).
A Pécsre eljutás kalandosra sikerült, Pokorny Liával mentem kocsival és az M6-os bejáróját nem találtuk meg elsőre (tök jó, hogy nincs kitáblázva rendesen...). Az autópályán szövegösszemondás többször + a nehéz részek külön ismétlése. Pécsre beérve ismét nagy kavargás, az útfelújítások és -lezárások miatt igen sokat köröztünk, mire eljutottunk a célig. Gyors lepakolás, irány a színház, szövegösszemondó. Balikó Tamásnak mennie kell a tv-be, ezért a második felvonást vettük át először. Szövegösszemondás alatt fölépül a díszlet, indulhatok föl pakolni, majd jöhet a lejáró próba. Sokkal kevesebb helyünk van, de megoldjuk. Az oldalsó takarás, ahol azok a kellékek vannak, amiket Lia behord és ahol a gyorsöltözése történik, kb 1x3 lépés.
Mindkét előadáson nagyon sokat nevettek, az elsőn különösen, nagyon jó közönségeink voltak. A végén hosszantartó nagy taps. :-)
3/4 11-kor lehet kezdeni az összepakolást, villámtempóban, a műszak vissza Pestre, én is. Hajnalban, hullafáradtan, jelmezeket hurcolva annyira nem szórakoztató székesfővárosunk (még ha cseh sörfesztivál is van).

Következő hétvége: Pécsi Nyári Játékok - péntek-vasárnap, szabadtéren, az Anna udvarban.
Szintén Liával kocsival indulok Pécsre, ezúttal jelentősen rövidebb időt töltünk a kocsiban, elsőre megvan a pályára a feljáró, Pécs városában a leggyorsabb útvonal. Ezúttal viszont nem ketten utaztunk, hanem négyen: Lia fia és anyukája is velünk tartott (haláli egy kiskölyök!). A pályán ismét szövegösszemondás, többször. A színházhoz közel lettünk elszállásolva egy nagyon helyes kis hotelben. Lecuccolás, én törőkellékekkel és jelmezekkel átsétáltam az Anna udvarba, elkezdtem pakolni, a díszlet akkor már állt. A takarást megszemlélve örömmel konstatáltam, hogy van hely a kellékeknek, van hely öltözni, van hely leülni, van hely mindenre. Természetesen most is szövegösszemondó és lejáró próba. A felhők jöttek ugyan, de el is mentek, a második felvonás alatt már csillagos volt az ég.
Második este ugyanígy, vasárnap már erősebb esőzés. Bár 8 után már nem esik, de - elsősorban Lia kérésére - mégis beköltöztettük az előadást az Anna udvar elején álló Horvát Színházba. Kb. az utolsó pillanatban született meg a döntés, úgyhogy villámgyors díszlet-, kellék- és jelmezpakolás, fénybeállás, miegymás. A nézőtér kisebb, mint szabadtéren, de azért csak befért mindenki.

Érdekes tapasztalat volt, hogy szabadtéren másképp-máshogy nevet és egyáltalán reagál a közönség, mint egy stúdiószínházban. Korábban sosem figyeltem meg ilyet. Érdekes lenne egy tanulmányt készíteni a nézőtér (konkrét tér) pszichológiájáról..

Január 30-án délelőtt 10 órától a Hír tv-ben Pokorny Lia és Balogh Erika beszél a darabról! (hétfőn de. 9-től és szerdán du. 2-től ismétlik.)

Nézzétek!

A tegnapi előadás - hogy is fogalmazzak - kirobbanó volt.

Nagyon jól indultunk, Lia és Szláven remekül kapták el a ritmust, a nézők sokat nevettek, olyan helyeken is, ahol korábban nem, nem volt gond a kellékekkel sem, a gyorsöltözés is rendben ment.

Majd berobbant a színpadra Balikó Tamás, a szekrény ajtó pedig úgy gondolta, hogy nem kíván a helyén marad. Erőteljes belépő volt... :-DDD (jó, hát mi röhögtünk, a színpadmester már kevésbé)
Aztán jött a második felvonás, amikor is az ágyat sikerült leamortizálnia. Még jó, hogy 30-ig van idő rendbe hozni a bútorokat... :-)
Nem mondom, azért bennem volt, hogy vajon a tálalószekrényben is kárt tesz-e, de az megúszta.

Károkozást leszámítva szerintem nagyon jól ment, jó formában voltak mindhárban.

Hát így van ez itt, Guppiéknál...

http://www.origo.hu/programajanlo/blog/20100115-szigarjev-guppi-pokorny-lia-baliko-tamas-szereplesevel-szikora-janos-rendezeseben.html

Januárban Guppi ajánló és részletek a Duna Tv Carlo és vendégei című műsorában. Carlo főz, Balikó Tamás segédkezik és közben mesél a darabról.

Visszanézhető itt:

http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=603450

Magánéleti tercett orosz módra

Szikora János az Aranytízben rendezte meg Vaszilij Szigarjev Guppi című kamara-tragikomédiáját

A guppit változékonyság, szívósság és igénytelenség jellemzi. Az emberek között is sok olyat találni, akinek olya mindegy, mi is történik körülötte vagy éppenséggel vele, nem tesz mást, csak ösztönei által vezérelve él. Mert erre van beprogramozva. Vaszilij Szigarjev Guppi című kamara-tragikomédiájában a hal női alakot ölt. A darabot szombaton mutatják be a budapesti Aranytíz Kultúrház Tolnay Színpadán, Szikora János rendezésében.

Vaszilij Szigarjev drámaíró neve talán sokaknak még mindig ismeretlenként hangzik, pedig a kortárs orosz drámairodalom egyik vezéregyéniségéről van szó. A Jekatyerinburgból, az urali iparvárosból származó orosz művész a helyi tanárképző főiskola kémia-biológia szakát maga mögött hagyva, harmadévesen iratkozott be a Jekatyerinburgi Színházi Főiskolára Nyikolaj Koljada drámaírói szemináriumára. Nemzetközileg is igazolt hírnevét a Gyurma (Plasztilin) című darabjával alapozta meg. Szigarjev a csehovi nyomvonalat követve a jelenlegi orosz valósággal szembesíti az emberiséget. Az orosz vidéki élet sivárságát, a munkásember önnön létébe való bezártságát deklaráló Gyurmát több ízben, hazánkban is bemutatták.
Ezért a műért Szigarjevet 2001-ben a fiatal drámaírók fesztiválján, a Ljubimovkán Antibooker-díjjal tüntették ki, 2002-ben Londonban pedig elnyerte az Evening Standart-díjat. A kemény, komor arculcsapó Fekete tej és a Fantomfájdalmak című munkája mellett a most közönség elé kerülő Guppi zordsága ellenére is a könnyedebb irányvonalat képviseli.
-Szigarjev ezt a művet valamely ritka, vidám pillanatában írhatta meg. A francia bohózatok sablonos szituációjával játszik az író. Adva van egy nő (Tamara - Pokorny Lia), a férje (Leonyid - Balikó Tamás) és a nő szeretője (Pása - Vidákovics Szláven). Már a darab műfaji megjelölése is - tragédia vagy komédia - jelzi, hogy miközben a néző nevet, bármelyik pillanatban az arcára fagyhat a mosoly és a lelke összeszorulhat. A mű címe, a guppi a női szereplő becenevére utal. Tamarát férje hívja így, utalva ezzel a halfajtára jellemző igénytelenségére, arra a szellemi és érzelmi igtelenségre, amelybe férje taszította a nőt, hogy mindinkább megnyomorítsa. A feleség sokáig egyáltalán nem akar kitörni ebből a helyzetből. Azonban föltűnik az életében Pása, aki megérinti, aki felkínálja neki egy új élet lehetőségét, a reményt a továbblépésre. Sajnos azonban a férj és feleség között van egy széttörhetetlen kapocs, közös gyermekük korai halála. És a férj ezzel él vissza, ezzel tartja sakkban Tamarát - mesél a részletekről Szikora János, a darab rendezője.
A két férfi és egy nő kapcsolatát megjelenítő darab szereplőit Pokorny Lia, az Új Színház művésznője, Balikó Tamás színész és a Pécsi Nemzeti Színház Igazgatója, valamint Vidákovics Szláven, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze alakítja.
- Szigarjev szövegével nehéz dolgozni. Minden művét, így ezt is groteszkség, tömörség jellemzi, párbeszédei a hétköznapi szleng hangján szólalnak meg. De ami Szigarjev nagyszerűsége, hogy tömörségéből adódóan végtelen szellemesség és könnyedség is végig jelen van a darabban. A Guppi igényli az intim teret és a közönséggel való intimitás kialakítását is. Az Aranytíz Tolnay Színpada pedig a legalkalmasabb erre - teszi hozzá a rendező.
A szeptember eleje óta tartó próbafolyamatról tartalmaz információt Áfonyka blogja (guppi.blog.hu).

Makrai Sonja, Magyar Nemzet, 2009.12.03.

"Na szóval... Mit na szóval?" :-)

Szóval a főpróbahét. Szerdánál (dec.2.) tartottam. 6-ra jött Lia, ketten szövegeztünk, aztán 7-kor megérkezett Szláven is, egyrészt a rendezői koncepcióról beszélgettünk, nem minden ponton értettünk egyet azzal, amit Szikora kért, másrészt folytattuk a szövegösszemondást. 8 előtt nem sokkal, mikor megérkezett Szikora, fölmentünk a színházba, hogy 8-kor el tudjuk kezdeni. Immáron fényben, jelmezben és zenével együtt. Próbálgattuk a zenéket, egyrészt, hogy melyik jobb, másrészt, hogy bizonyos részeknél legyen vagy ne legyen. Plusz világítási korrekció. Lia kipróbált dolgokat, melyeket igazabbnak érzett - megéltek, maradhatott.

Úgy volt, hogy Balikó este is próbál Miskolcon, de 9 körül megérkezett, úgyhogy a második felvonással is tudtunk foglalkozni. A világítást előző nap ugye már kipróbáltuk, azzal nem kellett vacakolni, de így is éjfél előtt nem sokkal fejeztük be.

3-án csütörtökön csak délelőtti próbát tudtunk tartani, mert Szlávennek (Pécsen) és Liának is előadása volt este, és kihasználtuk, hogy Balikó Tamás nem próbál Miskolcon, úgyhogy a második felvonás volt terítéken. Próbálgattuk a speciális kellékeket, mi hogy működik, milyen határig lehet elmenni, stb.
(Én aznap estére összeomlottam, nem láttam, hogy ebből előadás lesz, nézni fogják, ésatöbbi.)

4-én pénteken 10-től összpróba. Eredeti tervek szerint házi főpróbát tartottunk volna, de színészi kérés volt, hogy még ne nézzék, úgyhogy csak magunkban voltunk. Egymás után kétszer ment le. Amikor elkezdődött, teljesen megnyugodtam. Na jó, meg lefoglalt, hogy kellékeket adogassam, gyorsöltözést segítsem, lessem megvan-e a szöveg...
Illetve a darab végén az epilógus nemcsak egy kislány mondja el, de meg is jelenik a színen. Ezzel is elszöszöltünk, hogy honnan menjen be a színpadra, mit csináljon, Liával hogy és mint.
Ekkor már nem tűnt elképzelhetetlennek a másnapi premier, sőt.

Premier: izgalom, izgalom, izgalom, gyomorremegés, mindent többször ellenőrzés, további gyomorremegés, 19.10-kor előadásindítás.
Villámgyorsan véget ért az első rész, a szünet és a második rész is. (3/4 9 után kicsivel lett vége)
Jól ment. Színészileg és technikailag is. Amennyire hátulról érzékeltem - meg aztán a visszajelzésekből - szerették. Érdekes volt, hogy olyan helyeken is nevettek (és nem egy ember), aminél nem is számítottam rá.
Taps, függöny össze, Áfonya megnyugszik.

Hétfőn szeretettel várjuk az érdeklődőket! :-)

Nem semmi volt ez a hét. Tudtam, hogy nem tanácsos mindenféle "hülyeséggel" föltartani azokat, akiknek épp főpróbahetük van, de most már tapasztalatból is azt mondom, hogy nem szerencsés. Jó, persze, van kivétel, de tényleg nagyon húzós tud lenni. Tegnap pl. nagyon sokat gondoltam arra, amit anno Makranczi Zalán mondott a Zsótér rendezte kecskeméti Adrienne kapcsán...
Mára azért normalizálódott a helyzet. És csodás módon regenerálódtam valamennyire. Nem gondoltam, az az igazság... Semmi nem indokolta, még csak ki sem aludtam magam.

Holnap premier.
Közönségkész.
Persze biztos fog változni ez is, mint minden darab. Érni. (Hű de nagy szavak :-D)

Szóval tessenek jönni, sokat nevetni, együttérezni, tapsolni. Mindet lehet.

Aztán ha túl vagyunk a bemutatón, írok az elmúlt pár napról.
 

A mai naptól megduplázódott az előadásban játszó színházigazgatók száma. Vidákovics Szláven ugyanis december 1-jétől a Pécsi Horváth Színház igazgatója. (Azért megkérdeztem tőle, hogy tegezhetem-e még... :-) )

Ma is két részletben próbáltunk: elvben 3-tól 5-ig első felvonás, 10-től éjfélig második. A 3 órai kezdés elcsúszott, viszont mikor hozzáláttunk a munkához, csak apróbb megállások voltak, egy-egy instukció.
Megérkeztek a ruhák is. Laczó Heni csodás dolgokat szedett össze nekünk. Egyedül hótaposót nem tudott hozni, illetve Szikora kérte, hogy ha van másik kabát is, akkor hozzon, mert ez annyira nem tetszik neki. De Lia papucsa és szandálja és otthonkája... Meg Szláven teljes cucca és Balikó lábbelije... Gyönyörűek. Mármint ehhez a darabhoz gyönyörű megoldások.

A próba után bevilágítás következett: ahogy a díszlet is töredékes-mozaikos, úgy a fény is követi ezt. 5 + 2 egység (Áfonya a próbaember a színpadon), majd jöhetett a jelenetrészenkénti váltások rögzítése. Példánnyal a kezemben követtem le a mozgásokat, jártam be azokat az utakat, melyeket a játszók fognak az előadáson.

Két óra szünet, majd este 10/negyed 11-től második felvonás - immáron fényben és ruhában. Gyorsan ki is használtam az alkalmat, az Exit magazin sos kért képeket, készítettem hát párat.
Ez a második felvonás elég jól ment. Alig-alig kellett megszólalnom, Szikora sem szólt bele. A végén egy rész változott (Tamara reakciója Leonyid kislányos monológjára), megmondom őszintén én nem is értettem, hogy miért úgy van (logikailag nem értettem), de így most már rendben van az is.
Kipróbáltuk a fogyókellékeket is (üveg, plakát). Nem tökéletes még, de alakul.

DÖCC

Nagyon vegyes volt a mai próba. Fél 12-től fél 3-ig, majd fél 4-től 5-ig próbáltunk. Az elejével sok a szüttyögés, nem egyszerű összepakolni.
Nem megy olyan jól, mint pénteken. És megmondom őszintén, nem mindig értettem Szikorát, hogy mit is szeretne látni. Jó, hogy nem én állok a színpadon (mondjuk nem véletlenül...).
Nagyon fáradt vagyok. Nem mindig tudtam 1000%-osan koncentrálni, Balikónak egyébként sem könnyű súgni, ma meg pláne nehezen ment. Szóval nem voltam a súgók gyöngye. (Nem mintha egyébként az lennék, de ahhoz képest, hogy először csinálom, szerintem nem megy rosszul. De ezt ők tudnák megmondani.)

Olyan érzésem van most, mint az Aranytiz munkám előtt a gyakorlati helyemen (fotócikkeket árusító bolt) mikor leltároztunk: mikor már azt hittük, hogy fél óra és végzünk, még 2-3 órát ott voltunk.

De szombatra össze KELL állnia, úgyhogy össze is fog állni. 

A délelőtti próbát az első felvonás második felével kezdtük (azért van délelőtt az első felvonás, mert Balikó Tamás Miskolcon rendez, délelőttönként ott próbál, és neki a második felvonásban van szerepe).

Szikora nagyon sokat insturálta őket, főleg Liát. Sikerült is megtalálni az a hangot-stílust-ritmust, azt a lényt, aki már egészen közel van ahhoz a Tamarához, akit a rendező látni szeretne. Ebben a szellemben ugrunk hát neki a darab elejének.
Szláven megmozdulásait, hangjait, reakcióit, ötleteit nagyon szeretem.

Abszolút bizakodó vagyok.

Délután Liávan és Szlávennel kezdtük a próbát. Fél 4-es kezdés volt megbeszélve, Balikó Miskolcról érkezett, tehát ideér, amikor ideér, Szikora pedig telefonált, hogy késni fog (ügyintéz), de addig mondjuk össze a szöveget.
Ők ketten tehát elkezdték összemondani a második felvonást, nagy léptekben haladtunk, mert itt Balikónak van sok szövege, nagyjából a 3/4-nél tartottunk, amikor megérkezett, úgyhogy most már mindenki mondta a sajátját (kezdtük előlról természetesen). Ezután a végét, egy nehezebb részt (tercett) még egyszer összemondták, majd (mivel Szikora még mindig nem érkezett meg) elkezdték lejárni.
Igen nagy örömömre és megnyugvásomra szolgál, hogy a szövegtudás egyre biztosabb (jó, hát legyen is, egy hét múlva premier), a legvége kivételével elég egy-egy szót bemondanom. Szikora végülis nem sokkal a vége előtt érkezett, és mivel Liának mennie kellett előadásra, már csak egy kb. 10 perces elemezgetésre-megbeszélésre maradt idő.

Hát így.

Délelőtt 10-es kezdés. Minimális késés, ami nekem spec. nagyon jól jött... Ma délelőtt is az első felvonás van terítéken, miután Szikora is megérkezett, belevágunk.
Sok leállás, újra és újra nekifutás egy-egy jelenetnek. Csiszolgatás. Ma Lia és Szláven is egész másképp szólalnak meg, mint eddig - annak alapján, amit Szikora a tegnap esti próba után kért tőlük. Lia a másik végletet játssza. Eddig pörgősebb volt, picit talán negédesebb, most a totálisan elnyomott-megnyomorított már-már nemtelen figurát adja. Szláven is sokkal pökhendibb (az első jelző, amely eszembe jutott a ’nyóckeresebb’ volt), és más a ritmus is. Tőmondatokban beszélnek, és most sokkal szaggatottabban.
Tamara milyensége a nagy-nagy kérdés. Oké, hogy a férje tönkretette, de Pása valamiért csak beleszeret. Kérdés, mikor kezd el kinyílni és mennyire legyen kontrasztos a különbség? Illetve milyen hangon szólaljon meg? Ma próbált mélyebben beszélni a saját hangjánál, Szikora mégis úgy érezte, hogy időnként fölcsúszik és hamissá, álságossá válik a hangja. Azt kérte, hogy maximálisan azonosuljon azzal, amit mond, mert ez a nő egyszerűbb, praktikusabb. Nekem valahogy furcsa így. Jobban tetszett a „szivárványos guppi”
Újabb instrukció: jöjjön jobban privátból, beszéljen nyugodtan a saját hangján, reagáljon, ahogy ő reagálna (kivéve, ahol nem). És legyen benne több közlésvágy, legyen csillogóbb.

Folyt.köv.

Kezd a színpadnak színpad formája lenni :-) Értem ezalatt, hogy a díszlet beépítés alatt áll, a bútorok a helyükön (egy kivétellel, ami ha igaz, holnap érkezik), és a végleges kellékek közül is majdnem minden megvan.

Éjszakai próba, mindhárman vannak, a második felvonást vesszük.
További pontosítások. Szikora nagyon sokat instruálja őket. Balikó karaktere egyértelmű - már amennyire az lehet persze -, a többiek keresik még a hangjukat, az útjukat. Szikora vezeti, terelgeti őket. Szép dolog az útkeresés...
Fél 1 után nem sokkal végeztünk, kellően fáradt mindenki. Holnap délelőtt folyt.köv.

Kezd a színpadnak színpad formája lenni :-) Értem ezalatt, hogy a díszlet beépítés alatt áll, a bútorok a helyükön (egy kivétellel, ami ha igaz, holnap érkezik), és a végleges kellékek közül is majdnem minden megvan.

A díszletkeretek ötletével eleinte nem tudtam mit kezdeni, nem értettem, de most, hogy itt vannak, a helyükön, határozottan pozitív a véleményem.

A Tolnay Színpadnak kezd "színházszaga" lenni. Szeretem... :-)

Ha igaz, megoldódott az egyik jelentős problémánk.

Úgyhogy most már csak arra kérek mindenkit, jöjjön el, és nézze meg az előadást!
Elfogultságomat félretéve is azt kell mondanom, nagyon jó lesz. Sok kacagással és a végén elgondolkodással.

Fél 10-kor csörög a telefonom, Szláven. Este még elemezgették a darabot hosszasan, kérik, hogy ne 10-kor kezdjünk, hanem 11-kor. Nekem jó. sőt, plánesőt.

Addig is plakáttervek. Meg vagyunk csúszva vele. :-( De a grafikus rengeteget dolgozik nekünk, a műsorfüzet nyomdába adási határideje is vészesen közeledik.

11 előtt befut Balikó és Szláven. Lia késik. Hallom a hangján, hogy nagyon fáradt. Aztán mikor megérkezik, látszik rajta, hogy még fáradtabb, mint amilyennek a hangja mutatta.

Kávé-kóla-cigi - kinek mi. Közben ügyintézés, már amennyire lehet... Időnként úgy tűnik, egy fél lépés hiányzik csak, aztán megint nagyon messzinek látszik a megoldás.

Rövid próbánk volt (1-ig), mert Szláven este játszott Pécsen, Balikó vitte le. Még tegnap úgy volt, hogy első és második felvonás a mai program, a második maradt belőle csak.

Fél 2 magasságában bejött Szikora, megnézte a díszletelemeket. Részletesen átbeszélte a színpadmesterünkkel, mit szeretne, a meglévő elemeken mit kell változtatni, mire van még szükség, stb. Részemről figyelem és jegyzet, jegyzet, jegyzet.

Folytatás szerdán, dupla próbával.

Ismét néhány próbakép.
Előbb utóbb lesz több is, csak egyelőre kevés kezem van.

Este: telefon Szikora Jánostól, két napja lázas, valószínűleg H1N1, holnap nem tud jönni, de azért délelőtt mindenképpen próbáljunk, azt estével kapcsolatban kifaggatja Balikó Tamást.
Nagyon nem úgy állnak a csillagok, ahogy kéne. Vajon minden (a legtöbb) előadás körül-mögött ennyi akadály van?

Ismét esti próba, 7 órától.

"Úgy látszik, innen nem lehet elkésni" - Hát igen, nem egyszerű feladat. De amikor megérkezik mindenki, hasznosan telik a próba.

Belvárosi Lipót Napok keretében a színházteremben ír-skót táncház van, úgyhogy a második emeletre kényszerültünk. Akusztikailag annyira nem jó, szűkösebben is vagyunk, de azért nem rossz.

A mai nap a második felvonás második feléről szól. Van vele dolgunk bőven, lehet szüttyögni. Tamara indul-marad-indul-marad, Pása indul-mégsem megy, Leonyid ki akarja rakni őket, aztán mégsem engedi Tamarát - játszik a másik kettővel.

Eljutottunk a második felvonás végéig lényegében, van még ugyan egy epilógus, de azzal már nem sok gondunk lesz.

Egész jól haladunk. Persze, ideálisabb lenne, ha több időnk lenne, de be tudjuk fejezni.
Leonyid karaktere tiszta, egyértelmű. Pása és Tamara még alakulóban van, de próbák előtt, után és kávészünetben folyamatosan beszélgetünk, elemzünk, agyalunk.

Reggel le lettem tolva, hogy túl sokat dohányoztak tegnap, mert ha beindul a füstjelző, akkor balhé van. Úgyhogy ma nyitogattam az ablakokat, amikor kezdett gyűlni a füst. Cigaretta nélkül nincsenek meg...

Próba este 7-től.

Lia, Szláven, Balikó Tamás.

Nekiesünk a második felvonásnak. Még a kezdet kezdetén fölmerült a kérdés, hogy egy vagy két részben játsszuk-e, mostanra Szikora Jánosban megérett a döntés: két részben. Én ennek személy szerint örülök, már az olvasópróbán azon a véleményen voltam, hogy kell a szünet a feszültség fokozására. Számomra nagyon hiányzott volna. Arról nem is beszélve, hogy azért hosszú ahhoz, hogy egybe menjen, gondolni kell a nézőkre is, ez nem a Nemzeti Színház nézőtere a fotelszerű székekkel. (Oké, a Mohácsi János által rendezett, nála szokásosan maratoni hosszúságú Megbombáztuk Kaposvárt c. előadást a Thália rettenet székein úgy néztem végig, hogy nem tűnt föl hány óra van, de azért ez egy kivételes eset.)

Belép az új szereplő, és rögtön élesen változnak az egymáshoz fűződő viszonyok. Más tulajdonságai kerülnek előtérbe Tamarának és Pásának is. Újra el lehet kezdeni keresni a válaszokat a miértekre. Vagy lehet folytatni, ha úgy tetszik. Ki mikor őszinte és mikor játszik? Honnantól kezd el változni a véleménye?  Ésatöbbi.

Nagyon kellemes meglepetés Balikó Tamással kapcsolatban: egyrészt féltem tőle, elvégre színházigazgató, rendező, szóval nagykutya. Meg hát azért van egy kiállása, na. Ehhez képest nagyon közvetlen volt, simán Áfonykának szólított, poénkodott.
A másik: ugyan minimális, de szövegtudással érkezett az első próbájára.
Összeolvasták, aztán letette a példányát és egy részét simán magától, másikat pedig súgás után tudta mondani.
Remélem, gyorsan megtanulom ő mikor tart hatásszünetet és mikor kell megszólalnom. A többieknél már szó-szó megy, de rajta egyelőre nem ismertem ki magam. 

Fél 11-ig tartott a próba. Csak minimálisan pakoltam, majd holnap délelőtt. A színházban úgyis csak 2-től lesz program, van időm átpakolni a próbatermünkbe.

Pokorny Lia és Vidákovics Szláven

11-es kezdés. 3/4-kor Áfonya fölpakol, terepet rendez, előkészít. Várja a művészeket. Lia telefonált, hogy késni fog, a trolin ül, ami inkább nem halad, mint igen. János is késett pár percet, nem sokat.

Szöszmötölős napunk volt. Sok-sok pici, apró dolog. Próbálkozások. Ezekből aztán kikerekedik egyszer csak az egész. Tamara életébe berögzült dolgok, az újra és újra visszatérő "oda-vissza, ezerrel" mondata, viszonyrendszerek, viselkedési normák, az újra és újra föltett miért?-ekre válaszkeresés.

A másik, számomra új és egyben nagyon jó élmény: most már ténylegesen tudok súgóként is funkcionálni. Van annyi szövegtudásuk, hogy példány nélkül próbáljanak - ha nem is végig - és néhány szónyi segítség is elég legyen esetenként. Nagyon jó érzés ülni a színpad szélén és ezer százalékig rájuk koncentrálni, hogy egy fél pillantásból is tudjam, meg kell-e szólalnom.

Teljesen feldobott a mai próba. A színházteremben teljesen megfeledkeztem, az egyébként elég aggasztó jogvitáról és harcról, melybe belekerültünk. Mivel anyagiakról van szó, amennyire ez lehetséges, próbálok kívül maradni.