A délelőtti próbát az első felvonás második felével kezdtük (azért van délelőtt az első felvonás, mert Balikó Tamás Miskolcon rendez, délelőttönként ott próbál, és neki a második felvonásban van szerepe).
Szikora nagyon sokat insturálta őket, főleg Liát. Sikerült is megtalálni az a hangot-stílust-ritmust, azt a lényt, aki már egészen közel van ahhoz a Tamarához, akit a rendező látni szeretne. Ebben a szellemben ugrunk hát neki a darab elejének.
Szláven megmozdulásait, hangjait, reakcióit, ötleteit nagyon szeretem.
Abszolút bizakodó vagyok.
Délután Liávan és Szlávennel kezdtük a próbát. Fél 4-es kezdés volt megbeszélve, Balikó Miskolcról érkezett, tehát ideér, amikor ideér, Szikora pedig telefonált, hogy késni fog (ügyintéz), de addig mondjuk össze a szöveget.
Ők ketten tehát elkezdték összemondani a második felvonást, nagy léptekben haladtunk, mert itt Balikónak van sok szövege, nagyjából a 3/4-nél tartottunk, amikor megérkezett, úgyhogy most már mindenki mondta a sajátját (kezdtük előlról természetesen). Ezután a végét, egy nehezebb részt (tercett) még egyszer összemondták, majd (mivel Szikora még mindig nem érkezett meg) elkezdték lejárni.
Igen nagy örömömre és megnyugvásomra szolgál, hogy a szövegtudás egyre biztosabb (jó, hát legyen is, egy hét múlva premier), a legvége kivételével elég egy-egy szót bemondanom. Szikora végülis nem sokkal a vége előtt érkezett, és mivel Liának mennie kellett előadásra, már csak egy kb. 10 perces elemezgetésre-megbeszélésre maradt idő.
Hát így.
