Voltunk a POSZT-on - dupla előadás (18 és 21 órától).
A Pécsre eljutás kalandosra sikerült, Pokorny Liával mentem kocsival és az M6-os bejáróját nem találtuk meg elsőre (tök jó, hogy nincs kitáblázva rendesen...). Az autópályán szövegösszemondás többször + a nehéz részek külön ismétlése. Pécsre beérve ismét nagy kavargás, az útfelújítások és -lezárások miatt igen sokat köröztünk, mire eljutottunk a célig. Gyors lepakolás, irány a színház, szövegösszemondó. Balikó Tamásnak mennie kell a tv-be, ezért a második felvonást vettük át először. Szövegösszemondás alatt fölépül a díszlet, indulhatok föl pakolni, majd jöhet a lejáró próba. Sokkal kevesebb helyünk van, de megoldjuk. Az oldalsó takarás, ahol azok a kellékek vannak, amiket Lia behord és ahol a gyorsöltözése történik, kb 1x3 lépés.
Mindkét előadáson nagyon sokat nevettek, az elsőn különösen, nagyon jó közönségeink voltak. A végén hosszantartó nagy taps. :-)
3/4 11-kor lehet kezdeni az összepakolást, villámtempóban, a műszak vissza Pestre, én is. Hajnalban, hullafáradtan, jelmezeket hurcolva annyira nem szórakoztató székesfővárosunk (még ha cseh sörfesztivál is van).
Következő hétvége: Pécsi Nyári Játékok - péntek-vasárnap, szabadtéren, az Anna udvarban.
Szintén Liával kocsival indulok Pécsre, ezúttal jelentősen rövidebb időt töltünk a kocsiban, elsőre megvan a pályára a feljáró, Pécs városában a leggyorsabb útvonal. Ezúttal viszont nem ketten utaztunk, hanem négyen: Lia fia és anyukája is velünk tartott (haláli egy kiskölyök!). A pályán ismét szövegösszemondás, többször. A színházhoz közel lettünk elszállásolva egy nagyon helyes kis hotelben. Lecuccolás, én törőkellékekkel és jelmezekkel átsétáltam az Anna udvarba, elkezdtem pakolni, a díszlet akkor már állt. A takarást megszemlélve örömmel konstatáltam, hogy van hely a kellékeknek, van hely öltözni, van hely leülni, van hely mindenre. Természetesen most is szövegösszemondó és lejáró próba. A felhők jöttek ugyan, de el is mentek, a második felvonás alatt már csillagos volt az ég.
Második este ugyanígy, vasárnap már erősebb esőzés. Bár 8 után már nem esik, de - elsősorban Lia kérésére - mégis beköltöztettük az előadást az Anna udvar elején álló Horvát Színházba. Kb. az utolsó pillanatban született meg a döntés, úgyhogy villámgyors díszlet-, kellék- és jelmezpakolás, fénybeállás, miegymás. A nézőtér kisebb, mint szabadtéren, de azért csak befért mindenki.
Érdekes tapasztalat volt, hogy szabadtéren másképp-máshogy nevet és egyáltalán reagál a közönség, mint egy stúdiószínházban. Korábban sosem figyeltem meg ilyet. Érdekes lenne egy tanulmányt készíteni a nézőtér (konkrét tér) pszichológiájáról..
