11-es kezdés. 3/4-kor Áfonya fölpakol, terepet rendez, előkészít. Várja a művészeket. Lia telefonált, hogy késni fog, a trolin ül, ami inkább nem halad, mint igen. János is késett pár percet, nem sokat.
Szöszmötölős napunk volt. Sok-sok pici, apró dolog. Próbálkozások. Ezekből aztán kikerekedik egyszer csak az egész. Tamara életébe berögzült dolgok, az újra és újra visszatérő "oda-vissza, ezerrel" mondata, viszonyrendszerek, viselkedési normák, az újra és újra föltett miért?-ekre válaszkeresés.
A másik, számomra új és egyben nagyon jó élmény: most már ténylegesen tudok súgóként is funkcionálni. Van annyi szövegtudásuk, hogy példány nélkül próbáljanak - ha nem is végig - és néhány szónyi segítség is elég legyen esetenként. Nagyon jó érzés ülni a színpad szélén és ezer százalékig rájuk koncentrálni, hogy egy fél pillantásból is tudjam, meg kell-e szólalnom.
Teljesen feldobott a mai próba. A színházteremben teljesen megfeledkeztem, az egyébként elég aggasztó jogvitáról és harcról, melybe belekerültünk. Mivel anyagiakról van szó, amennyire ez lehetséges, próbálok kívül maradni.
