Próba este 7-től.
Lia, Szláven, Balikó Tamás.
Nekiesünk a második felvonásnak. Még a kezdet kezdetén fölmerült a kérdés, hogy egy vagy két részben játsszuk-e, mostanra Szikora Jánosban megérett a döntés: két részben. Én ennek személy szerint örülök, már az olvasópróbán azon a véleményen voltam, hogy kell a szünet a feszültség fokozására. Számomra nagyon hiányzott volna. Arról nem is beszélve, hogy azért hosszú ahhoz, hogy egybe menjen, gondolni kell a nézőkre is, ez nem a Nemzeti Színház nézőtere a fotelszerű székekkel. (Oké, a Mohácsi János által rendezett, nála szokásosan maratoni hosszúságú Megbombáztuk Kaposvárt c. előadást a Thália rettenet székein úgy néztem végig, hogy nem tűnt föl hány óra van, de azért ez egy kivételes eset.)
Belép az új szereplő, és rögtön élesen változnak az egymáshoz fűződő viszonyok. Más tulajdonságai kerülnek előtérbe Tamarának és Pásának is. Újra el lehet kezdeni keresni a válaszokat a miértekre. Vagy lehet folytatni, ha úgy tetszik. Ki mikor őszinte és mikor játszik? Honnantól kezd el változni a véleménye? Ésatöbbi.
Nagyon kellemes meglepetés Balikó Tamással kapcsolatban: egyrészt féltem tőle, elvégre színházigazgató, rendező, szóval nagykutya. Meg hát azért van egy kiállása, na. Ehhez képest nagyon közvetlen volt, simán Áfonykának szólított, poénkodott.
A másik: ugyan minimális, de szövegtudással érkezett az első próbájára.
Összeolvasták, aztán letette a példányát és egy részét simán magától, másikat pedig súgás után tudta mondani.
Remélem, gyorsan megtanulom ő mikor tart hatásszünetet és mikor kell megszólalnom. A többieknél már szó-szó megy, de rajta egyelőre nem ismertem ki magam.
Fél 11-ig tartott a próba. Csak minimálisan pakoltam, majd holnap délelőtt. A színházban úgyis csak 2-től lesz program, van időm átpakolni a próbatermünkbe.
