Délelőtt 10-es kezdés. Minimális késés, ami nekem spec. nagyon jól jött... Ma délelőtt is az első felvonás van terítéken, miután Szikora is megérkezett, belevágunk.
Sok leállás, újra és újra nekifutás egy-egy jelenetnek. Csiszolgatás. Ma Lia és Szláven is egész másképp szólalnak meg, mint eddig - annak alapján, amit Szikora a tegnap esti próba után kért tőlük. Lia a másik végletet játssza. Eddig pörgősebb volt, picit talán negédesebb, most a totálisan elnyomott-megnyomorított már-már nemtelen figurát adja. Szláven is sokkal pökhendibb (az első jelző, amely eszembe jutott a ’nyóckeresebb’ volt), és más a ritmus is. Tőmondatokban beszélnek, és most sokkal szaggatottabban.
Tamara milyensége a nagy-nagy kérdés. Oké, hogy a férje tönkretette, de Pása valamiért csak beleszeret. Kérdés, mikor kezd el kinyílni és mennyire legyen kontrasztos a különbség? Illetve milyen hangon szólaljon meg? Ma próbált mélyebben beszélni a saját hangjánál, Szikora mégis úgy érezte, hogy időnként fölcsúszik és hamissá, álságossá válik a hangja. Azt kérte, hogy maximálisan azonosuljon azzal, amit mond, mert ez a nő egyszerűbb, praktikusabb. Nekem valahogy furcsa így. Jobban tetszett a „szivárványos guppi”
Újabb instrukció: jöjjön jobban privátból, beszéljen nyugodtan a saját hangján, reagáljon, ahogy ő reagálna (kivéve, ahol nem). És legyen benne több közlésvágy, legyen csillogóbb.
Folyt.köv.
