A mai naptól megduplázódott az előadásban játszó színházigazgatók száma. Vidákovics Szláven ugyanis december 1-jétől a Pécsi Horváth Színház igazgatója. (Azért megkérdeztem tőle, hogy tegezhetem-e még... :-) )
Ma is két részletben próbáltunk: elvben 3-tól 5-ig első felvonás, 10-től éjfélig második. A 3 órai kezdés elcsúszott, viszont mikor hozzáláttunk a munkához, csak apróbb megállások voltak, egy-egy instukció.
Megérkeztek a ruhák is. Laczó Heni csodás dolgokat szedett össze nekünk. Egyedül hótaposót nem tudott hozni, illetve Szikora kérte, hogy ha van másik kabát is, akkor hozzon, mert ez annyira nem tetszik neki. De Lia papucsa és szandálja és otthonkája... Meg Szláven teljes cucca és Balikó lábbelije... Gyönyörűek. Mármint ehhez a darabhoz gyönyörű megoldások.
A próba után bevilágítás következett: ahogy a díszlet is töredékes-mozaikos, úgy a fény is követi ezt. 5 + 2 egység (Áfonya a próbaember a színpadon), majd jöhetett a jelenetrészenkénti váltások rögzítése. Példánnyal a kezemben követtem le a mozgásokat, jártam be azokat az utakat, melyeket a játszók fognak az előadáson.
Két óra szünet, majd este 10/negyed 11-től második felvonás - immáron fényben és ruhában. Gyorsan ki is használtam az alkalmat, az Exit magazin sos kért képeket, készítettem hát párat.
Ez a második felvonás elég jól ment. Alig-alig kellett megszólalnom, Szikora sem szólt bele. A végén egy rész változott (Tamara reakciója Leonyid kislányos monológjára), megmondom őszintén én nem is értettem, hogy miért úgy van (logikailag nem értettem), de így most már rendben van az is.
Kipróbáltuk a fogyókellékeket is (üveg, plakát). Nem tökéletes még, de alakul.
