Guppi

11-es kezdés. Szikora telefonált, hogy késni fog, dugóban ül. 1/4 12-kor Liával és Szlávennel fölmentünk a színházterembe, átismételtük a múltkoriakat. Ennek vége előtt nem sokkal érkezett meg Szikora. Nagyon jó érzés, hogy tudok segíteni, ha elakadnak, vagy nem tudják milyen irányba/milyen cselekvés kapcsolódott a szöveghez. A szövegtudás egyébként elég szépen alakul.

Liával - tévedésből 10-re jött - a szövegeztünk egy bő fél órát. Elsőre könnyűnek tűnik a szövege, de valójában nincs egyszerű dolga. Hasonló dolgokat mond, de csak vannak különbségek, 3-4 variáció egy-egy témára.

Az ismétlés után asztalhoz ültünk, az első felvonás második felében történt apró húzások, összeolvasás, rendelkezés. Elfogultságot félre téve is azt kell mondjam, nagyon szépen dolgoznak mindannyian.

Liában az is nagyon szeretem, hogy időnként megáll, túlnéz mindenen, aztán megszólal: "bocsánat, csak azon gondolkoztam..." És elmondja, hogy a lehetséges megoldások közül ő melyiket érzi-gondolja leglogikusabbnak. Elgondolkodunk rajta mind, vélemények és ellenvélemények, megvitatjuk, aztán János mond igent vagy nemet.

Közben kaptam egy levelet az ügynökségtől, új szerződés. Aláírhatatlan. Nonszensz, ami benne áll. Fogalmam sincs, mi lesz. Minden esetre én teszem a dolgom továbbra is, úgy állok a kérdéshez, hogy december 5-én premier. Úgyhogy a kikérőket faxolom.

10-es próbakezdés.

Negyedkor elkezdem fölpakolni a szükséges kellékeket a próbaterembe. Borosüveg, 2 pohár, 2 csésze, csészealj, konzervnyitó, kalapács, csabarhúzó, vízforraló. A példány, füzet, toll, ceruza. Asztalok, székek. Jöhetnek.

10-15 perccel 10 előtt itt van Lia és Szláven. Isznak egy kávét, míg Szikora János is megérkezik.

Pontosan 10 órakor lépett be az épületbe, szóltam Liáéknak, hogy jöjjenek, 2. emelet. Asztalhoz ültünk, megbeszéltük az e heti és a jövő heti próbarendet, másrészt egy-két kisebb húzást az első 13 oldalból, ami a mai próba tárgya - ez az első felvonás fele. Összeolvasás után jöhetett a lerendelkezés. Lázasan jegyzetelem az összes mozgást, instrukciót, mindent. Szép apránként haladtunk, figyelve az apróságokra, pici rezdülésekre, szünetekre, hangsúlyokra. Ismétlések, javítások, "jaj, hogy is volt"-ak. Az én részemről pedig jegyzet, jegyzet, jegyzet.

Nagyon élvezem magát a szöveget is, és azt is, ahogy Pokorny Lia hozzááll Tamara-Guppi szerepéhez. Nagyon tetszik már most, és hol van még a próbafolyamat vége? Nagyon érzi, tudja, milyennek kell megrajzolnia ezt a nőt.

Még próbakezdés előtt szóba kerültek a jelmezek, mondta Lia, hogy neki van egy kép a fejében, és azt meg is tudnánk varrni (többesszám=ő és én).

A díszletet-bútorokat Szikora a pécsi színházban válogatja össze (fölmerült, hogy ott is fogjuk játszani), a hétvégén megy megnézni. Részletekről nekem kell majd érdeklődnöm a pécsieknél.

Valamikor a próba közepén rácsodálkoztam Szlávenre, milyen keveset használja a példányát. Vagy legalábbis jól leplezi. :-P :-) Azt mondjuk nem tudom, hogy mennyire tartós, de a következő próbán (pénteken) kiderül.

Szikorában meg azt szeretem, hogy mennyire ügyel a részletekre már az első perctől kezdve. Mind a mozdulatsoroknál (hogy ül le, hogy áll föl, hogy megy A pontból B-be, hogy néz rá a partnerre, stb.), mind az "alapjellem-jellemzőkben". Egy pici mozdulat, tényleg nem sok, máris más az összhatás.

Szóval jó próba volt. Élveztem nagyon a munkát. Nem is munka...
Szikora holnap és holnapután Szegeden lesz, de pénteken és jövő héten végig tudunk próbálni.

Az elmúlt hetekben zajlottak az események rendesen. Megkérdőjeleződött egyáltalán a darab bemutatása is. Egyezkedés a szerzői jogokat képviselő ügynökséggel, a fordítóval, fölmerült, hogy más fordítja, aztán mégis sikerült megállapodni.

Az utóbbi napok pedig egyeztetéssel teltek: anno Szikora János kérte a december 5-ét premiernek, de Pokorny Liának aznap egy nehéz előadása van. Az Új Színház nagyon kedves művészeti titkára amit lehetett, megtett, de nem tudják másik napon játszani a Szonyját. Nagyon nehéz napja lesz... Aztán a többi lehetséges nap, amikor Liát elengedik, Pécsről Balikót és Szlávent. Ráadásul Szláven a Horvát Színházban is játszik. Nálunk a házban pedig céges karácsonyok tömkelege. Szép dolog ez...

Eredeti tervek szerint 10 és 14 óra között próbáltunk volna. Előző héten telefonált Szikora, hogy a Víges elcsúszott premier miatt este próbálunk. 18 órától - beszéltük meg vasárnap. Ma délelőtt hívott, legyen 19 óra. Liát, Szlávent értesítettem. 15:52-kor Szláven hívott: meghalt az autója, próbál másikat szerezni és legalább fél 8-ra Pestre érni, de ennek esélye nem sok. Fél 5-kor hívott Szikora, hogy a mai nap ugrott, holnap 10.

Képek az olvasópróbáról:

 További képek az Aranytíz honlapján

Kezdjük talán a rendezővel, Szikora Jánossal. Járt bent az Aranytízben egy másik munka kapcsán, remegő lábakkal mentem bemutatkozni. Kedves volt, elmondott egy-két fontos dolgot, mi is lesz a feladatom - hisz mégiscsak most lesz először ilyen munkám, még ha nem is ismeretlen a színház alkotó része sem. Tulajdonképp természetesnek tűnt, hogy ezt és ezt és ezt nekem kell intéznem-végeznem, de mégiscsak így tiszta.
Megmondom őszintén egy kedves barátomat kifaggattam, hogy kell-e valamit feltétlenül tudnom Szikoráról. Bármi hákli, szokás, ilyesmi. Kapaszkodó. "Többnyire képekben gondolkodik." Oké. A rendezésein is látszik (utoljára a Vörös és feketét láttam a munkái közül), és az olvasópróbán is kiderült: "azért az nagyon erős kép, amikor..."
Az olvasópróbán egyébként ő volt az egyik kapaszkodóm. Bármikor is néztem bele a szemeibe, örömmel tettem, mert nyílt volt, barátságos és bíztató. Szerintem jól fogunk együtt dolgozni.

Pokorny Liát néhány éve a tatabányai Üvegcipőben láttam először - ha jól emlékszem. (Bájos Irma volt, nagyon szerettem.) Mostanában viszont csak a Beugróban, érdeklődve vártam az első találkozást. Élvezet volt hallgatni, ahogy a szerepét olvasta. Bár föl sem merül bennem, hogy hasonlítana Tamarára, mégis zsigerből jött a szerep már most. "Szaladok. Oda, vissza. Ezerrel." Hiába, remek színésznő...

Balikó Tamástól, bevallom, tartottam kicsit. Játszik, rendez, igazgat, más kaliberű munkákhoz szokott. De az olvasópróba kellemes csalódással járt. Végképp megnyugodtam, amikor a második felvonás közepén már neki is potyogtak a könnyei a nevetéstől.

Vidákovics Szlávenről csak annyit tudtam, hogy Pécsen játszik, aztán rákerestem a port.hu-n és örömmel láttam, hogy őt is láttam már színpadon: a Nemzetibe hozták a IV. Henriket. Tudom, ciki, de abból az előadásból senkinek sem jegyeztem meg a nevét, holott nagyon tetszett (am block és a színészi teljesítmények is - egy lány kivételével). Mea maxima culpa!
Eleinte, úgy tűnt, kicsit zavarban volt ő is (nyugtatólag hatott, hogy nem vagyok egyedül), de csak míg el nem kezdődött a munka. Profi ő is. A hallottak alapján fogom szeretni Pásáját.

Vaszilij Szigarjov: Guppi
tragédia vagy komédia két részben

Szereplők:
Tamara: Pokorny Lia
Pása: Vidákovics Szláven
Leonyid, Tamara férje: Balikó Tamás

Rendező: Szikora János

Bemutató: 2009. december 5. Aranytíz

az a megtisztelő feladat ért, hogy én lehetek az előadás asszisztense-súgója-ügyelője.

próbáról próbára blog formájában nyomonkövethetővé fogom tenni, hogy születik ez az előadás. illetve nemcsak az olvasópróbától a bemutatóig, hanem egészen az utolsó előadásig írok majd (hisz a bemutatóval még semmi nem ér véget, sőt).

élmények-érzetek, tapasztalatok, fotók. aztán még ki tudja mi minden...

remélem ez mások számára is érdekes is lesz. nekem mindenképp, hisz sosem voltam rendezőasszisztens. (titokban szerettem volna.) furcsa is még a tudat, hogy én is részt veszek a produkció létrehozásában, nem mindig hiszem el.

hamarosan folyt.köv..